2010. április 17., szombat

Zanyámot, mekkora madár...

Ma este Móval beváltottuk a VIP jegyünket a moziban. Megnéztük a Légió című filmet, persze némi tudatmódosító hatása alatt. A film rövid története a következő: Isten a nagy öreg, aki egyébként - mint rájöttünk, néger -, szóval Fehérszakál túl van pörögve a drogoktól és teljesen félreértelmezi a dolgokat. Berágott az emberiségre és úgy döntött, hogy "mindenkihaljonmeg" alapon kiirtja az egész Földet. Angyalokat helyez el emberi porhüvelyekben és azokat küldi egy még meg nem született fiúgyermek megölésére. Michael a disszidált angyal-hadvezér még hisz az emberek jóságában, a szerinte csak eltévelyedett emberfigurák segítségére siet és halomra lövik a szörnyeket. A falon mászó öregasszony is rettenetesen megszívja a dolgot. Szóval ebből az egészből az jött le, hogy mivel a Zisten (direkt így) azt mondja, hogy "Mindenki haljon meg", ezért én vagyok az Isten, mert ez az én mondatom. Mikor erre a megállapításra jutottam, Mó beköpte: Anyám az Isten - ergo, ő Jézus. Ez pedig nem jöhetett volna máshogy, mint úgy, hogy közben bort ittunk és ugye tudjuk, hogy In vino verits! Szóval Isten vagyok és ismerem Jézust :)
Egyébként az angyal csávó meg mekkkkkora madár? Mennyi leves kijönne belőle! :)

2010. április 15., csütörtök

Kiakadtam

De most tényleg szó szerint felment bennem olyannyira a pumpa, hogy az ritkán fordul elő. Minden héten ankétot kell csiálnom, amikor azzal baszogatok embereket, hogy válaszoljanak egy egyszerű kérdésemre. A kitétel, hogy öt embert kérdezzek meg, de ne legyenek ugyanabból a faluból, illetve városból. Meg persze 2-3, vagy 3-2 arányban legyenek a nők és a férfiak. 
Na most: ha valakinek felteszem azt a kérdést, hogy mit néz a tévében (tényleg ennyire gagyi), akkor arra miért nem lehet válaszolni. Teszem hozzá, hogy aki nyilatkozik, arról kell egy portréfotó és a neve. De olyan gyerekes kérdéseinm vannak néha, hogy teljesen hülyének érzem magam, ilyen miatt kimenni az utcára, de mindegy. Szóval akad, aki simán azt mondja, hogy nem, pedig nem fáj, de leszarom. Ami ennél jobban dühít, egyenesen kihoz a béketűrésből, az a nagyszájú ember, akinek egészen addig van olyan kibaszott nagy szája, amíg nem esik szó arról, hogy le lesz fotózva. Addig van csak véleménye. Amikor már a nevét kérdezem, akkor egyenesen menekül előlem. 
Mi a faszért nem vállalják fel az emberek a nézeteiket és miért kell minden héten azért harcolnom órákig, hogy 5 ember három-három értelmes mondatot nyögjön ki a bugyuta kérdéseimre? 
Ha nekem van véleményem valamiről, akkor azt igenis vállaljam fel. A névtelenség mögé elbújni a legkönnyebb a világon, de aki a nevét is adja a véleménye mellé, az talán egy picit hős is...

Mellesleg utálom az embereket és dögöljön meg mindenki, aki még egyszer szórakozik velem munka közben, mert azt hiszik, hogy az én időmből olyan kurva sok van és hogy olyan kibaszottul ráérek meghallgatni minden barom véleményet. Ha ad egy nevet és engedi magát fényképezni, akkor legyen barom miattam, akár a világ legnagyobb barma, de ha nem, akkor forduljon fel és a tetvek rágják ki a szemeit!

2010. április 12., hétfő

Hétvége

A szokásos szombat esti bebaszás súlyosabbra sikeredett, mint azt előre sejtettem... A hatásos alapozás eredményeként enyhén illuminált állapotban megérkezve a lemez bemutatásának színhelyre folytatódott az ivászat, ami hajnali 3 után ért véget - homályos emlékeim szeint. Olyat tettem, amit szinte soha. Megpróbáltam hullamerev-részegen beszélgetni egy csajjal az egyik vendéglátóipari egységben, majd el is ment tőle a kedvem azon nyomban. A tetves ribanc fölényeskedő magatartása adta meg a végső lökést az elkezdett tevékenység befejezésére. 
Miért van az, hogy míg fiatalok vagyunk, sokkal idősebbnem szeretnénk látszani??? Azért, mert valki részeg és megpróbál intelligens beszélgetésbe elegyedni veled, miért kell magas lóról lebámulva lekezelni az illetőt. Legszívesebben elküldtem volna rojtosra baszott anyjába a kisasszonyt, de inkább ittam még egyet. Nem akartam lealacsonyodni hozzá. Miért akarjuk, hogy idősebbnek tűnjünk, mint amennyire korosak vagyunk? Ótvaros picsa, remélem egyszer megtalálja a párját, aki majd minden este úgy megbassza, hogy nem tud majd a valagára ülni és csak terpeszjárásban közlekedik majd. Egyszer talán még összefutunk és talán rossz kedvemben talál majd, de azt tuti nem teszi zsebre, amit tőlem kap. 

2010. április 10., szombat

Zene aratáshoz - lemezbemutató

Azon gondolkozom, hogy miért van, hogy mindenkinek meg akarunk felelni? Miért kéne mindig azt tenni, amit mások elvárnak tőlünk? Áginak igaza van: "Ne gondolkozz, cselekedj!" Csak az a baj Ágikám, hogy ezt mondani könnyű, de megtenni annál nehezebb...
Pezsgőt ittam, egy üveggel. Nem az én piám, rá kellett döbbennem, de eljutatott arra a pontra, hogy az év eleje óta megrendezendő bulik legjobbikára (ma este) egyáltalán nincs semmi kedvem elmenni. Első sor, lemezbemutató... nagy durranásnak ígérkezik, de egyáltalán nincs kedvem ahhoz, hogy emberek közt idétlenkedjek. Aztán valószínű, hogy mégis elmegyek, de mire odaérek, én leszek a legrészegebb újságíró a teremben (ez egyébként egyenesen biztos)! Szerintem ma rettenetesen sokan lesznek dühösek az alpári beszólásaim és a meglehetősen nyers stílusom miatt. De leszarom! Ha valakinek nem tetszik, az jobb lesz, ha bekapja a faszom, mert különben nem leszek nyájas senkivel (ez a felszólítás egyébként kizárólag lányoknak szólt)!
Szóval: Ha valami nem tetszik, le lehet térdelni és lehet csinálni...

2010. április 5., hétfő

Ej-ej

Agyamra mennek a konvenciók. Teljesen elegem van abból, hogy megmondják mikor és mit tegyél. Én el akarok érni arra a szintre, hogy azt tehessem amit és amikor én akarok. Mert húsvétkor locsolkodni kell? Ki mondja ezt. Csakis a szokások, melyeket manapság erőltetettnek érzünk. Nem akarok locsolkodni. A legtöbb nő is idegenkedik ettől az "ünnneptől", mert leszarják, nem érdekli őket. Az meg, hogy Jézus feltámadt? Ki a faszt érdekel? Ki kérte rá? Meg a másik dolog... rohadtul nem ma történt...

2010. április 4., vasárnap

Tacskók

A gyerekek az ablakom alatt a szlovák focicsapatok neveit ordítják a „fuj-fuj” szókapcsolattal egybekötve. Azt sem tudják, hogy mit beszélnek. A helyi bőr-rúgókat pedig istenítik. Ezt hallják otthon meg a suliban, meg az utcán is. Lesz ezekből teljes értékű felnőtt vagy simán elposhadnak az életben? Jó kérdés, a választ meg keresse meg az, aki rá van szorulva...
Dögöljenek meg. Nem lehet tőlük dolgozni. A saját gondolataimat nem hallom az átkozott ordításuktól. Apjuk el kéne hogy porolja a valagukat. Ha most lenne egy duplacsövű vadászpuskám és legálisan lehetne gyilkolni, már rég csend lenne......