A gyerekek az ablakom alatt a szlovák focicsapatok neveit ordítják a „fuj-fuj” szókapcsolattal egybekötve. Azt sem tudják, hogy mit beszélnek. A helyi bőr-rúgókat pedig istenítik. Ezt hallják otthon meg a suliban, meg az utcán is. Lesz ezekből teljes értékű felnőtt vagy simán elposhadnak az életben? Jó kérdés, a választ meg keresse meg az, aki rá van szorulva...
Dögöljenek meg. Nem lehet tőlük dolgozni. A saját gondolataimat nem hallom az átkozott ordításuktól. Apjuk el kéne hogy porolja a valagukat. Ha most lenne egy duplacsövű vadászpuskám és legálisan lehetne gyilkolni, már rég csend lenne......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése