2010. december 12., vasárnap

Rohadjon meg...

Soha nem hordok magamnál sok pénzt! Az egyik oka ennek, hogy nagyon szarul keresek, a másik pedig, hogy minek? A mai világban már ott a kártya, a bankkártya. Viszont most pénteken egy buliba mentem és vittem 30 ojrót, hogy ne legyen gond, ha több pénz kellene, stb. Ráadásul az egyik tizest egy oldalsó zsebbe tettem, hogy ha nem kell, akkor ne költsem el feltétlenül. E mellett pedig benne volt húszezer forintom, amit a szilveszteri utazásra, kirádulásra tettem félre. Beadtam a táskámat a csajoknak a pult mögé, benne a tárcámmal, mert úgy sem kell az este, s a raktárban majd biztonságban lesz. 
De éjfél után elkapott az éhség, így elkértem a pénzemet, hogy kajálni induljak. Később persze a kabátom belső zsbében pihent meg. Persze amikor a számlámat szerettem volna kiegyenlíteni, akkor tűnt fel, hogy a zseb üres, a pénztárcának pedig se híre, se hamva. Azonnal elöntött a düh és ha akkor megtalálom az illetőt, akkor tuti összerúgom a tetves mocskát. Hazafelé indulva megtaláltuk kipakolva a földön heverve. Hiányzott belőle a pénzem, de még az apró is, az utolsó centig, a személyim, a bankkártyám, de még az óvszer is, amit benne hordtam. A hajtásim szerencsére megmaradt a névjegykártyáimmal együtt. Remélem, férfi volt az illető és leszárad a makkja, mert attól még lesz fasza, de használni már nem nagyon fogja. Ráadásul ajánlom neki, hogy mihamarabb rohadjon meg, mert ha én megtalálom, eltöröm mind a két lábát, de garantálom, hogy több helyen. 
Ha nő volt? Akkor csak egyet kívánok: nőjjön össze a vaginája, és ha mégis megoperálnák valamilyen úton-módon, hogy helyre tegyék a "dolgokat", soha többé ne élvezzen el! Ja, és mihamarabb rohadjon meg. Természetesen mindkettejük karácsonyfája kigyulladhatna! Kellemes ünnepeket geciszopók!


"Azag galra sagbi mu unna te..." - ősi halált hozó mondóka kezdő sorai. A többit képzeljétek hozzá!

2010. október 24., vasárnap

24?/40eur

A jó kurva anyját, hogy felment a pumpám! Mert valakinek nyár óta eszébe jutott, hogy hiányoznak neki valamik - mondom nyár óta -, és most hirtelen akarja, de már nincsenek meg! Mert ritkítottam, kellett a hely, mert tele a gépem, és nem tudok égetni, szal TÖRÖLTEM, ennyi! És pont azokat, mert már előtte is kurvára felkúrta az agyam, mert minek akar tőlem valamit, ha nem is tetszik neki, és a beleegyezésem nélkül hozzányúl, és átmótyizza! Semmi joga nincs hozzá, baszza meg! Piszkálgasson csak a saját tájékán, ne az én elkészített dolgaimban! Szóval nekem itten ne játssza a sértődöttet, mert lebaszkodok neki! A többit meg inkább hagyjuk, mer csak még jobban felbaszódok.

2010. október 20., szerda

Hare krisna, hare ramma, hare, hare....

Már egy ideje egész nyugodt körülmények közt éltem mások által unalmasnak mondott életem, szerintem csak fáradt vagyok esténként... Viszont nem is ez a lényeg! Tegnap reggel valami kapucnis köcsög feljött a kávézóm teraszára, hogy kiláncolja a kis bőröndjét, aztán elgondolkodott és jobbnak látta távozni. Akkor én még nem is sejtettem, hogy tényleg jobbnak látta eltűnni. Nézegettem őt és a társát, és akkor jöttem rá, hogy ezt a két kopasz köcsögöt láttam már valahol. Somogyvámosról jönnek minden évben többször, azért, hogy ezt a szerencsétlen nemzetet lehúzzák a gusztustalan szövegükkel, mert ők hajléktalanokat etetnek Pesten, a kurva anyádat bazdmeg szójával... Megnézném a hajlimajlikat, hogy áll a szájuk amikor a megszokott babgulyás helyett állatok felhízlalására előállított, genetikailag manipulált műanyag szóját, kovász nélküli kenyeret meg póréhagyma pástétomot kapnak. Persze ez nemes cél, végülis segíteni akarnak az éhezőkön... Amiért igazán felbaszódtam, hogy akármilyen szociális emócionális érzetű emberek vagyunk, mi a fasz közünk van a pesti hajléktalanokhoz?! Ezek úgy élnek Somogyvámoson mint a királyok, több hektáron terül el a Krisna-völgy, nincs gondjuk az életre bazdmeg, és ide jönnek kunyerálni? Leállítják az idős, nyugdíjas embereket és nyájasan arra kérik őket, hogy segítsenek, és utolsó fillérjüket adják oda ezeknek a nyavajásoknak. A szegény nyugdíjas meg csirke-farhátból készíti a levest, a pörköltet, a kirántott húst, a rizottót... Mindent! Azt hittem mára megbékélek, erre ez a kopasz buzi bejött a kávézóba, hogy használhatja-e a mosdót. Gondolom nem kell részletezni mi volt a válaszom! Naná, hogy nem... Takarodj a kultúrház nyilvános mosdójába, erre visszapofázott, hogy az messze van, sokat kell gyalogolni, és, hogy eddig mindig beengedték őket ide. Most 100%, hogy nem fogod a mosdóm használni öcsém.... Nem tetszett neki, úgyhogy a górangájuk is elmaradt.
Mikor Pesten voltam, minden reggel a Kálvin-tértől az Asztóriáig gyalog mentem, két krisnás csaj reggel, este leállított, hogy segítsek. A 8. napon, amikor elém állt, adtam neki pár forintot, és közöltem vele, hogy nézzen meg jól, mert ha mégegyszer megállít biztosan lebaszok neki egyet. Ha adtam volna neki minden nap, akkor fél év múlva gyűjthetett volna nekem... Amúgy meg, nem elég, hogy semmi közöm hozzájuk, a völgyükhöz, a pesti utca emberéhez, de a vallásukat is kurvára leszarom... Európai ember nagy része, keresztényként él, még akkor is ha ateista, pogány, vallástagadó, hisz december 24-én eszi a halat és este, vagy másnap reggel beül a karácsonyfa alá ajándékot kicsomagolni... Úgyhogy nekem ne rizsázzanak ezek a tölhők a krisna tudatról, és jobban tennék ha eltakarodnának a kávézóm elől, mert okádok tőlük... És már megint úgy felbasztam magam, hogy az nem normális......

2010. szeptember 7., kedd

Ez van...

Igenis fel vagyok baszódva... lehetne már a születésnapom, hogy megkapjam az ajándékomat, amire olyan régóta vágyom! Akkor aztán nekem jó lesz, de resszkessenek a szomszédok. Most nagyon jól jönne, hogy kitombolhassam magam, de mivel nincs, ezért úgy döntöttem, hogy mára teszem a szokásos sörözős szerdámat. Ma SZERDA van és irány a Zerda! Akinek meg nem tetszik, az ... (a továbbiakat mindenkinek a képzeletére bízom)!

2010. május 12., szerda

Ezvan

Már egy jó ideje nem pötyögtem ide semmit. Nem tudom miért ven ez... talán a rengeteg boldogsághormon, amit a számon keresztül veszek magamhoz (semmi szintetikus, nem kell félreérteni)! Mostnaában nem vagyok FELBASZÓDVA, vagy ha igen, akkor lusta is vagyok égyben és nem írom meg... na mindegy! Úgy táncolnék már az esőben baszki! Egyébként:

Ha nagy leszek, egoista fasz leszek! :)

2010. április 17., szombat

Zanyámot, mekkora madár...

Ma este Móval beváltottuk a VIP jegyünket a moziban. Megnéztük a Légió című filmet, persze némi tudatmódosító hatása alatt. A film rövid története a következő: Isten a nagy öreg, aki egyébként - mint rájöttünk, néger -, szóval Fehérszakál túl van pörögve a drogoktól és teljesen félreértelmezi a dolgokat. Berágott az emberiségre és úgy döntött, hogy "mindenkihaljonmeg" alapon kiirtja az egész Földet. Angyalokat helyez el emberi porhüvelyekben és azokat küldi egy még meg nem született fiúgyermek megölésére. Michael a disszidált angyal-hadvezér még hisz az emberek jóságában, a szerinte csak eltévelyedett emberfigurák segítségére siet és halomra lövik a szörnyeket. A falon mászó öregasszony is rettenetesen megszívja a dolgot. Szóval ebből az egészből az jött le, hogy mivel a Zisten (direkt így) azt mondja, hogy "Mindenki haljon meg", ezért én vagyok az Isten, mert ez az én mondatom. Mikor erre a megállapításra jutottam, Mó beköpte: Anyám az Isten - ergo, ő Jézus. Ez pedig nem jöhetett volna máshogy, mint úgy, hogy közben bort ittunk és ugye tudjuk, hogy In vino verits! Szóval Isten vagyok és ismerem Jézust :)
Egyébként az angyal csávó meg mekkkkkora madár? Mennyi leves kijönne belőle! :)

2010. április 15., csütörtök

Kiakadtam

De most tényleg szó szerint felment bennem olyannyira a pumpa, hogy az ritkán fordul elő. Minden héten ankétot kell csiálnom, amikor azzal baszogatok embereket, hogy válaszoljanak egy egyszerű kérdésemre. A kitétel, hogy öt embert kérdezzek meg, de ne legyenek ugyanabból a faluból, illetve városból. Meg persze 2-3, vagy 3-2 arányban legyenek a nők és a férfiak. 
Na most: ha valakinek felteszem azt a kérdést, hogy mit néz a tévében (tényleg ennyire gagyi), akkor arra miért nem lehet válaszolni. Teszem hozzá, hogy aki nyilatkozik, arról kell egy portréfotó és a neve. De olyan gyerekes kérdéseinm vannak néha, hogy teljesen hülyének érzem magam, ilyen miatt kimenni az utcára, de mindegy. Szóval akad, aki simán azt mondja, hogy nem, pedig nem fáj, de leszarom. Ami ennél jobban dühít, egyenesen kihoz a béketűrésből, az a nagyszájú ember, akinek egészen addig van olyan kibaszott nagy szája, amíg nem esik szó arról, hogy le lesz fotózva. Addig van csak véleménye. Amikor már a nevét kérdezem, akkor egyenesen menekül előlem. 
Mi a faszért nem vállalják fel az emberek a nézeteiket és miért kell minden héten azért harcolnom órákig, hogy 5 ember három-három értelmes mondatot nyögjön ki a bugyuta kérdéseimre? 
Ha nekem van véleményem valamiről, akkor azt igenis vállaljam fel. A névtelenség mögé elbújni a legkönnyebb a világon, de aki a nevét is adja a véleménye mellé, az talán egy picit hős is...

Mellesleg utálom az embereket és dögöljön meg mindenki, aki még egyszer szórakozik velem munka közben, mert azt hiszik, hogy az én időmből olyan kurva sok van és hogy olyan kibaszottul ráérek meghallgatni minden barom véleményet. Ha ad egy nevet és engedi magát fényképezni, akkor legyen barom miattam, akár a világ legnagyobb barma, de ha nem, akkor forduljon fel és a tetvek rágják ki a szemeit!

2010. április 12., hétfő

Hétvége

A szokásos szombat esti bebaszás súlyosabbra sikeredett, mint azt előre sejtettem... A hatásos alapozás eredményeként enyhén illuminált állapotban megérkezve a lemez bemutatásának színhelyre folytatódott az ivászat, ami hajnali 3 után ért véget - homályos emlékeim szeint. Olyat tettem, amit szinte soha. Megpróbáltam hullamerev-részegen beszélgetni egy csajjal az egyik vendéglátóipari egységben, majd el is ment tőle a kedvem azon nyomban. A tetves ribanc fölényeskedő magatartása adta meg a végső lökést az elkezdett tevékenység befejezésére. 
Miért van az, hogy míg fiatalok vagyunk, sokkal idősebbnem szeretnénk látszani??? Azért, mert valki részeg és megpróbál intelligens beszélgetésbe elegyedni veled, miért kell magas lóról lebámulva lekezelni az illetőt. Legszívesebben elküldtem volna rojtosra baszott anyjába a kisasszonyt, de inkább ittam még egyet. Nem akartam lealacsonyodni hozzá. Miért akarjuk, hogy idősebbnek tűnjünk, mint amennyire korosak vagyunk? Ótvaros picsa, remélem egyszer megtalálja a párját, aki majd minden este úgy megbassza, hogy nem tud majd a valagára ülni és csak terpeszjárásban közlekedik majd. Egyszer talán még összefutunk és talán rossz kedvemben talál majd, de azt tuti nem teszi zsebre, amit tőlem kap. 

2010. április 10., szombat

Zene aratáshoz - lemezbemutató

Azon gondolkozom, hogy miért van, hogy mindenkinek meg akarunk felelni? Miért kéne mindig azt tenni, amit mások elvárnak tőlünk? Áginak igaza van: "Ne gondolkozz, cselekedj!" Csak az a baj Ágikám, hogy ezt mondani könnyű, de megtenni annál nehezebb...
Pezsgőt ittam, egy üveggel. Nem az én piám, rá kellett döbbennem, de eljutatott arra a pontra, hogy az év eleje óta megrendezendő bulik legjobbikára (ma este) egyáltalán nincs semmi kedvem elmenni. Első sor, lemezbemutató... nagy durranásnak ígérkezik, de egyáltalán nincs kedvem ahhoz, hogy emberek közt idétlenkedjek. Aztán valószínű, hogy mégis elmegyek, de mire odaérek, én leszek a legrészegebb újságíró a teremben (ez egyébként egyenesen biztos)! Szerintem ma rettenetesen sokan lesznek dühösek az alpári beszólásaim és a meglehetősen nyers stílusom miatt. De leszarom! Ha valakinek nem tetszik, az jobb lesz, ha bekapja a faszom, mert különben nem leszek nyájas senkivel (ez a felszólítás egyébként kizárólag lányoknak szólt)!
Szóval: Ha valami nem tetszik, le lehet térdelni és lehet csinálni...

2010. április 5., hétfő

Ej-ej

Agyamra mennek a konvenciók. Teljesen elegem van abból, hogy megmondják mikor és mit tegyél. Én el akarok érni arra a szintre, hogy azt tehessem amit és amikor én akarok. Mert húsvétkor locsolkodni kell? Ki mondja ezt. Csakis a szokások, melyeket manapság erőltetettnek érzünk. Nem akarok locsolkodni. A legtöbb nő is idegenkedik ettől az "ünnneptől", mert leszarják, nem érdekli őket. Az meg, hogy Jézus feltámadt? Ki a faszt érdekel? Ki kérte rá? Meg a másik dolog... rohadtul nem ma történt...

2010. április 4., vasárnap

Tacskók

A gyerekek az ablakom alatt a szlovák focicsapatok neveit ordítják a „fuj-fuj” szókapcsolattal egybekötve. Azt sem tudják, hogy mit beszélnek. A helyi bőr-rúgókat pedig istenítik. Ezt hallják otthon meg a suliban, meg az utcán is. Lesz ezekből teljes értékű felnőtt vagy simán elposhadnak az életben? Jó kérdés, a választ meg keresse meg az, aki rá van szorulva...
Dögöljenek meg. Nem lehet tőlük dolgozni. A saját gondolataimat nem hallom az átkozott ordításuktól. Apjuk el kéne hogy porolja a valagukat. Ha most lenne egy duplacsövű vadászpuskám és legálisan lehetne gyilkolni, már rég csend lenne...... 

2010. március 28., vasárnap

Néha...

...képtelen vagyok dolgokra. Annyira ingerültnek érzem magam, hogy el sem hiszem magamról, hogy ez én vagyok. Legszívesebben beverném valakinek az orrát, majd a szájjára ülnék és addig szarnék bele, amíg ki nem fordul a szeme (by Appolinaire)! De komolyan. Ilynekor kössön belém valaki tetlegesen az utcán, tuti kigyúrom a belét. Asszem már nagyon vágyom arra a boxzsákra...
Ma, ha nem hajt el a kis köcsög emós fasz, tuti agyoncsapom. Apu adott segge alá autót, beleterelte félrefésült-hajú öngyilkoshajlamú idióta haverjait és indultak kocsikázni... én, ha zsaru lennék, tuti köcsög lennék a sofőrökkel (ha tanár lennék, akkoris - szívesen tanítanék)! Ez a kis zsilettet szopogató pöcsfej úgy levágta a kanyart a rozoga fehér tragacsával, hogy ha 2 másodperccel korábban érkezem, biztosan beléhajtok. Nem nézett ám semerre, csak előrefele, mert ugyebár nem is láthat más irányba. Gőzölősvasalóval egyengetett frizurája ugyanis bányalóvá tette és ezért lát csak az orra irányába. Remélem összefutok még vele valahol, mert megjegyeztem az arcát... és óvakodjon, hogy éppen ne legyek alkoholos befolyásoltság alatt, mert a belét kitaposom annak a tetves kis gecinek, aztán megetetem a férgekkel...

2010. március 22., hétfő

Fírgek...

Most komolyan... én is vezetek autót, ha messzebbre kell mennem. Meg ti is, kedves és mélyen tisztelt barátaim (kár, hogy itt nem jön át az irónia)! Annyira, de annyira gyűlölöm, amikor úgy megy el mellettem egy autó, hogy annak utasai a szemüket rám meresztve haladnak el az úton. Úgy bámulnak, mintha valami idegen bolygóról csöppentem volna ide. Mi a fasznak nem az utat nézik??? Kapják be az összes faszomat és ne engem stíröljenek. Amúgy manapság már azt praktizálom, hogy én is bámulom azt, aki engem bámul... ha ő megteheti, akkor én is. Dögöljenek meg. Ha vezetek, akkor az utat nézem, nem azt, hogy ki mászkál a járdákon, mert azt leszarom bazmeg...

2010. március 20., szombat

Nem, nem, nem

Nem nagyon volt időm megfogalmazni a március 15-ös ünnepséggel kapcsolatos fenntartásaimat, ezért csak most teszem meg. Tehát, mint más magyar lakta városkában, nálunk is megtörtént az ünnep. Megközelíthetően 200 ember vett részt a koszorúzással egybekötött kultúrműsoron. Ez azért szánalmas, mert egy 23000-es városban, ahol a lakosság 80 százaléka magyar, csak 200 ember tolja ki a pofáját a térre... megjegyzem annak fele is falusi volt. Sokat gondolkozotam, hogy miért lehet ez, aztán rájöttem. A hazafias beszédbe mi a fasznak kell belevenni azt, hogy el kell mennünk szavazni??? Mi a francnak kell belekeverni a politikát az efféle rendezvényeinkbe? Nem értem, hogy mi szükség van erre? Baszódjanak meg ezek a kurva politikusok és szúrják fel maguknak a törvényeiket vazelin nélkül. Majd tömje ezt meg nekik egy 110 kilós néger a 30 centis farkával, de kizárólag szárazon. Ez a véleményem honatyáinkról...
A másik: egy kedves ismerősöm, aki a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának nevében jött koszorúját elhelyezni az eszméletlen ronda (de mégis a miénk) emlékműnél, nem olvasták fel a nevét. Mikor a tömeg szétszéledt, ott állt koszorúval a kezében, füstölgő fejjel. Mikor rákérdezett, hogy mi történt, azt felelte neki a Karót Nyelt Évike (redves ribanc), hogy "bocs, nem fordítottam"! Én komolyan mondom, legszívesebben a pofájára ülnék és beleszarnék a szájába... ámbátor lehet, hogy csak egy kiadós baszás hiányzik neki. De kúrja meg az, aki rá van szorulva!

2010. március 15., hétfő

Hát...

Most nem vagyok pszichopata, mert süt a nap és ez valahogy olyan hatással van rám, hogy nem utálok senkit. Furcsa, nem csak számomra, de a környezetem számára is. Majd lassan vége a lapzártának és megyek kávéra. Ott beülök majd szépen az ablakba és fogom bámulni az embereket, akik a sétálóutcán gyalogolnak fel s alá. Majd azokat jól megkritizálom és megírom nektek, ha lesz hozzá kedvem. Ha nem, akkor nem. Mert vannak olyan furcsa öltözetű emberek, embrekezdemények, hogy a homo sapiensnek megáll az esze, ha rájuk néz. De ez van...

2010. március 11., csütörtök

M-ber

Az ember vajon mi? Az ember vajon ki? Megannyi alkalommal hangzanak el ezek a kérdések emberek szájából, a médiákból, filmekből, vagy éppen regények lapjairól üvöltenek ránk. Nos, az az igazság, hogy erre senki sem tudja a választ, csak tapogatózunk. Az ember egy porhüvelybe zárt lélke, ami, egyes elméletek szerint 21 gramm. Nem tudom, de lehet, hogy az. Egy azonban biztos.... undorító a fajtánk...

2010. március 6., szombat

Fúrós

Mi az apjuk faszát tudnak fúrni szombat délben ezek a kibaszott csecsszopó szomszédaim? Az ember a saját gondolatait sem hallja, és kurvára megy az agyamra ez. Ne fúrjanak!!! Akkor fúrjanak, amikor nem vagyok itthon! Kérdezzék meg, mikor megyek el, adok nekik időpontot és oldják meg akkor az ügyes-bajos dolgaikat. Egyébként meg kapják be! Én fúrhatok, mert negem nem érdekel a nyivákolásuk, amúgy meg tényleg lebaszom. 
Forduljanak fel. Remélem, hogy megfúrnak egy villanyvezetéket és agyoncsapja őket az áram... legalább lesz miről írni!

2010. március 5., péntek

Vajon?

Vajon milyen arcot vághatunk orgazmus közben? Milyen lehet az arckifejezése egy embernek, mikor elélvez? Ez csak ma jutott az eszembe, de sokakat biztosan régóta foglalkoztat a kérdés. Szerintem irtó ciki lenne megnézni az aktus után, ha valaki a pofánkba nyomott kamerával felvenné az egészet, vagy csak lesből, egy tükör mögül örökítené meg az ejakuláció pillanatát. Szent szar... biztosan szörnyű látványt nyújthatunk. Aztán az állatias hangokról ne is beszéljünk. Azok aztán viszik a prímet minden tekintetben. De a katarzis pillanatában eltorzult pofánkat leszámítva életünk kihagyhatatlan része a házi pornó. 
Viszont arra azért kíváncsi lennék, hogy szólt már valaki a párjának, vagy a leendő társának egy légyott alkalmával annyit, hogy: "Úristen, milyenfejedvan?" Biztosan megesett már eme felkiáltás. Kíváncsi lennék, hogy mennyien vannak, akik ezt elmondják a szerencsés választottnak és hányan, akik pedig nem...

Te nyomorult múzsa

"Nem vagyok már a nyomorult múzsád!" - mekkora szöveg... viszont van benne igazság. Tegnap egy kollégám azt mondta: "Minden újságíró éhen hal egyszer az életben" - gondoltam is, ha újságírónak mondhatom magam, akkor ennek nálam is be kell következnie egyszer. Majd egy órával később, mikor a helyszín varázsa egy másik gondolatot sugalmazott számára, így szólt: "Minden író éhen hal egyszer az életben!" Tehát legyek akár újságíró, vagy akár prózaíró/költő, mindenképpen éhen kell egyszer halnom ebben a nyomorult életben. A legrosszabb, ha mindkettő vagyok egyszerre, mert akkor kétszer esik meg velem egyanez. 
A "nyomorult múzsáról" pedig csak annyit, hogy sokáig azt hittem, csak kamu az egész, hogy egy írónak olyasvalakire van szüksége, aki inspirálja és előre viszi az életben. Hát nem kamu! Tényleg kell valaki, aki segíti az alkotói kedvet, legyen az bármilyen tevékenység, mellyel ezt megteszi. Sokak számára eme tevékenység inkább összpontosul a szexus köré és az ad számukra ihletet. Legyen ez akár egy kósza csók, vagy egy alkamli légyott, régi szerelem újracsiholása egy felhőtlen orgazmussal megspékelve. Minden lehetséges...

Az első

Vajon mennyire vagyok én antiszociális? Néha nagyon utálom az embereket, helyenként kifejezetten az agyamra mennek nyavalygásaikkal és különféle problémáikkal. Nekem is van elég, mégsem traktálom nap, mint nap az ismerőseimet ezekkel, sem pedig azokat, akikkel az utcán futok össze.
Úgy hiszem, hogy utálatosak vagyunk, mi emberek és ezen nagyon nehezen tudunk változtatni. Vagy pedig egyáltalán nem is sikerül. De vajon miért van ez? Talán azért – és ez lehet, hogy most klisés lesz –, mert kezdünk belesüllyedni a saját mocskunkba? Lehet! De az is lehet, hogy csak senki mással nem törődve a magunk problémáit helyezzük a szemeink elé. Kicsit narcisztikusak vagyunk… Sőt, lehet, hogy én is az vagyok, de nem nagyon érdekel. Miért törődjek másokkal, ha ők sem törődnek velem. Vagy csak nem akarom, hogy törődjenek? Fene tudja. Egy biztos, mindenki elhúzhat a picsába, mert kezd elegem lenni az emberi szennyből, ami körülvesz és néha úgy érzem, hogy a fejem búbjáig ér. Be lehet venni a faszomat, de komolyan. Miért kéne nekem mindenki számára megfelelnem? Mi a francnak? Le van szarva a világ, le vannak szarva az emberek. Mindenki fürödjön csak a saját mocskában, ha az jól esik neki és ne rángasson bele másokat is.