De most tényleg szó szerint felment bennem olyannyira a pumpa, hogy az ritkán fordul elő. Minden héten ankétot kell csiálnom, amikor azzal baszogatok embereket, hogy válaszoljanak egy egyszerű kérdésemre. A kitétel, hogy öt embert kérdezzek meg, de ne legyenek ugyanabból a faluból, illetve városból. Meg persze 2-3, vagy 3-2 arányban legyenek a nők és a férfiak.
Na most: ha valakinek felteszem azt a kérdést, hogy mit néz a tévében (tényleg ennyire gagyi), akkor arra miért nem lehet válaszolni. Teszem hozzá, hogy aki nyilatkozik, arról kell egy portréfotó és a neve. De olyan gyerekes kérdéseinm vannak néha, hogy teljesen hülyének érzem magam, ilyen miatt kimenni az utcára, de mindegy. Szóval akad, aki simán azt mondja, hogy nem, pedig nem fáj, de leszarom. Ami ennél jobban dühít, egyenesen kihoz a béketűrésből, az a nagyszájú ember, akinek egészen addig van olyan kibaszott nagy szája, amíg nem esik szó arról, hogy le lesz fotózva. Addig van csak véleménye. Amikor már a nevét kérdezem, akkor egyenesen menekül előlem.
Mi a faszért nem vállalják fel az emberek a nézeteiket és miért kell minden héten azért harcolnom órákig, hogy 5 ember három-három értelmes mondatot nyögjön ki a bugyuta kérdéseimre?
Ha nekem van véleményem valamiről, akkor azt igenis vállaljam fel. A névtelenség mögé elbújni a legkönnyebb a világon, de aki a nevét is adja a véleménye mellé, az talán egy picit hős is...
Mellesleg utálom az embereket és dögöljön meg mindenki, aki még egyszer szórakozik velem munka közben, mert azt hiszik, hogy az én időmből olyan kurva sok van és hogy olyan kibaszottul ráérek meghallgatni minden barom véleményet. Ha ad egy nevet és engedi magát fényképezni, akkor legyen barom miattam, akár a világ legnagyobb barma, de ha nem, akkor forduljon fel és a tetvek rágják ki a szemeit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése