Néha...

...képtelen vagyok dolgokra. Annyira ingerültnek érzem magam, hogy el sem hiszem magamról, hogy ez én vagyok. Legszívesebben beverném valakinek az orrát, majd a szájjára ülnék és addig szarnék bele, amíg ki nem fordul a szeme (by Appolinaire)! De komolyan. Ilynekor kössön belém valaki tetlegesen az utcán, tuti kigyúrom a belét. Asszem már nagyon vágyom arra a boxzsákra...

Ma, ha nem hajt el a kis köcsög emós fasz, tuti agyoncsapom. Apu adott segge alá autót, beleterelte félrefésült-hajú öngyilkoshajlamú idióta haverjait és indultak kocsikázni... én, ha zsaru lennék, tuti köcsög lennék a sofőrökkel (ha tanár lennék, akkoris - szívesen tanítanék)! Ez a kis zsilettet szopogató pöcsfej úgy levágta a kanyart a rozoga fehér tragacsával, hogy ha 2 másodperccel korábban érkezem, biztosan beléhajtok. Nem nézett ám semerre, csak előrefele, mert ugyebár nem is láthat más irányba. Gőzölősvasalóval egyengetett frizurája ugyanis bányalóvá tette és ezért lát csak az orra irányába. Remélem összefutok még vele valahol, mert megjegyeztem az arcát... és óvakodjon, hogy éppen ne legyek alkoholos befolyásoltság alatt, mert a belét kitaposom annak a tetves kis gecinek, aztán megetetem a férgekkel...

Fírgek...

Most komolyan... én is vezetek autót, ha messzebbre kell mennem. Meg ti is, kedves és mélyen tisztelt barátaim (kár, hogy itt nem jön át az irónia)! Annyira, de annyira gyűlölöm, amikor úgy megy el mellettem egy autó, hogy annak utasai a szemüket rám meresztve haladnak el az úton. Úgy bámulnak, mintha valami idegen bolygóról csöppentem volna ide. Mi a fasznak nem az utat nézik??? Kapják be az összes faszomat és ne engem stíröljenek. Amúgy manapság már azt praktizálom, hogy én is bámulom azt, aki engem bámul... ha ő megteheti, akkor én is. Dögöljenek meg. Ha vezetek, akkor az utat nézem, nem azt, hogy ki mászkál a járdákon, mert azt leszarom bazmeg...

Nem, nem, nem

Nem nagyon volt időm megfogalmazni a március 15-ös ünnepséggel kapcsolatos fenntartásaimat, ezért csak most teszem meg. Tehát, mint más magyar lakta városkában, nálunk is megtörtént az ünnep. Megközelíthetően 200 ember vett részt a koszorúzással egybekötött kultúrműsoron. Ez azért szánalmas, mert egy 23000-es városban, ahol a lakosság 80 százaléka magyar, csak 200 ember tolja ki a pofáját a térre... megjegyzem annak fele is falusi volt. Sokat gondolkozotam, hogy miért lehet ez, aztán rájöttem. A hazafias beszédbe mi a fasznak kell belevenni azt, hogy el kell mennünk szavazni??? Mi a francnak kell belekeverni a politikát az efféle rendezvényeinkbe? Nem értem, hogy mi szükség van erre? Baszódjanak meg ezek a kurva politikusok és szúrják fel maguknak a törvényeiket vazelin nélkül. Majd tömje ezt meg nekik egy 110 kilós néger a 30 centis farkával, de kizárólag szárazon. Ez a véleményem honatyáinkról...

A másik: egy kedves ismerősöm, aki a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának nevében jött koszorúját elhelyezni az eszméletlen ronda (de mégis a miénk) emlékműnél, nem olvasták fel a nevét. Mikor a tömeg szétszéledt, ott állt koszorúval a kezében, füstölgő fejjel. Mikor rákérdezett, hogy mi történt, azt felelte neki a Karót Nyelt Évike (redves ribanc), hogy "bocs, nem fordítottam"! Én komolyan mondom, legszívesebben a pofájára ülnék és beleszarnék a szájába... ámbátor lehet, hogy csak egy kiadós baszás hiányzik neki. De kúrja meg az, aki rá van szorulva!

Hát...

Most nem vagyok pszichopata, mert süt a nap és ez valahogy olyan hatással van rám, hogy nem utálok senkit. Furcsa, nem csak számomra, de a környezetem számára is. Majd lassan vége a lapzártának és megyek kávéra. Ott beülök majd szépen az ablakba és fogom bámulni az embereket, akik a sétálóutcán gyalogolnak fel s alá. Majd azokat jól megkritizálom és megírom nektek, ha lesz hozzá kedvem. Ha nem, akkor nem. Mert vannak olyan furcsa öltözetű emberek, embrekezdemények, hogy a homo sapiensnek megáll az esze, ha rájuk néz. De ez van...

M-ber

Az ember vajon mi? Az ember vajon ki? Megannyi alkalommal hangzanak el ezek a kérdések emberek szájából, a médiákból, filmekből, vagy éppen regények lapjairól üvöltenek ránk. Nos, az az igazság, hogy erre senki sem tudja a választ, csak tapogatózunk. Az ember egy porhüvelybe zárt lélke, ami, egyes elméletek szerint 21 gramm. Nem tudom, de lehet, hogy az. Egy azonban biztos.... undorító a fajtánk...

Fúrós

Mi az apjuk faszát tudnak fúrni szombat délben ezek a kibaszott csecsszopó szomszédaim? Az ember a saját gondolatait sem hallja, és kurvára megy az agyamra ez. Ne fúrjanak!!! Akkor fúrjanak, amikor nem vagyok itthon! Kérdezzék meg, mikor megyek el, adok nekik időpontot és oldják meg akkor az ügyes-bajos dolgaikat. Egyébként meg kapják be! Én fúrhatok, mert negem nem érdekel a nyivákolásuk, amúgy meg tényleg lebaszom. 

Forduljanak fel. Remélem, hogy megfúrnak egy villanyvezetéket és agyoncsapja őket az áram... legalább lesz miről írni!

Vajon?

Vajon milyen arcot vághatunk orgazmus közben? Milyen lehet az arckifejezése egy embernek, mikor elélvez? Ez csak ma jutott az eszembe, de sokakat biztosan régóta foglalkoztat a kérdés. Szerintem irtó ciki lenne megnézni az aktus után, ha valaki a pofánkba nyomott kamerával felvenné az egészet, vagy csak lesből, egy tükör mögül örökítené meg az ejakuláció pillanatát. Szent szar... biztosan szörnyű látványt nyújthatunk. Aztán az állatias hangokról ne is beszéljünk. Azok aztán viszik a prímet minden tekintetben. De a katarzis pillanatában eltorzult pofánkat leszámítva életünk kihagyhatatlan része a házi pornó. 

Viszont arra azért kíváncsi lennék, hogy szólt már valaki a párjának, vagy a leendő társának egy légyott alkalmával annyit, hogy: "Úristen, milyenfejedvan?" Biztosan megesett már eme felkiáltás. Kíváncsi lennék, hogy mennyien vannak, akik ezt elmondják a szerencsés választottnak és hányan, akik pedig nem...

Te nyomorult múzsa

"Nem vagyok már a nyomorult múzsád!" - mekkora szöveg... viszont van benne igazság. Tegnap egy kollégám azt mondta: "Minden újságíró éhen hal egyszer az életben" - gondoltam is, ha újságírónak mondhatom magam, akkor ennek nálam is be kell következnie egyszer. Majd egy órával később, mikor a helyszín varázsa egy másik gondolatot sugalmazott számára, így szólt: "Minden író éhen hal egyszer az életben!" Tehát legyek akár újságíró, vagy akár prózaíró/költő, mindenképpen éhen kell egyszer halnom ebben a nyomorult életben. A legrosszabb, ha mindkettő vagyok egyszerre, mert akkor kétszer esik meg velem egyanez. 

A "nyomorult múzsáról" pedig csak annyit, hogy sokáig azt hittem, csak kamu az egész, hogy egy írónak olyasvalakire van szüksége, aki inspirálja és előre viszi az életben. Hát nem kamu! Tényleg kell valaki, aki segíti az alkotói kedvet, legyen az bármilyen tevékenység, mellyel ezt megteszi. Sokak számára eme tevékenység inkább összpontosul a szexus köré és az ad számukra ihletet. Legyen ez akár egy kósza csók, vagy egy alkamli légyott, régi szerelem újracsiholása egy felhőtlen orgazmussal megspékelve. Minden lehetséges...

Az első

Vajon mennyire vagyok én antiszociális? Néha nagyon utálom az embereket, helyenként kifejezetten az agyamra mennek nyavalygásaikkal és különféle problémáikkal. Nekem is van elég, mégsem traktálom nap, mint nap az ismerőseimet ezekkel, sem pedig azokat, akikkel az utcán futok össze.

Úgy hiszem, hogy utálatosak vagyunk, mi emberek és ezen nagyon nehezen tudunk változtatni. Vagy pedig egyáltalán nem is sikerül. De vajon miért van ez? Talán azért – és ez lehet, hogy most klisés lesz –, mert kezdünk belesüllyedni a saját mocskunkba? Lehet! De az is lehet, hogy csak senki mással nem törődve a magunk problémáit helyezzük a szemeink elé. Kicsit narcisztikusak vagyunk… Sőt, lehet, hogy én is az vagyok, de nem nagyon érdekel. Miért törődjek másokkal, ha ők sem törődnek velem. Vagy csak nem akarom, hogy törődjenek? Fene tudja. Egy biztos, mindenki elhúzhat a picsába, mert kezd elegem lenni az emberi szennyből, ami körülvesz és néha úgy érzem, hogy a fejem búbjáig ér. Be lehet venni a faszomat, de komolyan. Miért kéne nekem mindenki számára megfelelnem? Mi a francnak? Le van szarva a világ, le vannak szarva az emberek. Mindenki fürödjön csak a saját mocskában, ha az jól esik neki és ne rángasson bele másokat is.