"Nem vagyok már a nyomorult múzsád!" - mekkora szöveg... viszont van benne igazság. Tegnap egy kollégám azt mondta: "Minden újságíró éhen hal egyszer az életben" - gondoltam is, ha újságírónak mondhatom magam, akkor ennek nálam is be kell következnie egyszer. Majd egy órával később, mikor a helyszín varázsa egy másik gondolatot sugalmazott számára, így szólt: "Minden író éhen hal egyszer az életben!" Tehát legyek akár újságíró, vagy akár prózaíró/költő, mindenképpen éhen kell egyszer halnom ebben a nyomorult életben. A legrosszabb, ha mindkettő vagyok egyszerre, mert akkor kétszer esik meg velem egyanez.
A "nyomorult múzsáról" pedig csak annyit, hogy sokáig azt hittem, csak kamu az egész, hogy egy írónak olyasvalakire van szüksége, aki inspirálja és előre viszi az életben. Hát nem kamu! Tényleg kell valaki, aki segíti az alkotói kedvet, legyen az bármilyen tevékenység, mellyel ezt megteszi. Sokak számára eme tevékenység inkább összpontosul a szexus köré és az ad számukra ihletet. Legyen ez akár egy kósza csók, vagy egy alkamli légyott, régi szerelem újracsiholása egy felhőtlen orgazmussal megspékelve. Minden lehetséges...
Tetszik ez a gondolat, mint ha rólam beszélnél, király:D
VálaszTörlésÉn halott ember vagyok, ha nem kapok elég inspirációt, ha nincs meg az a fajta vonzalom.
Nem látom értelmét, mert sokszor éreztem már azt, hogy csak magamnak írok.