Vajon mennyire vagyok én antiszociális? Néha nagyon utálom az embereket, helyenként kifejezetten az agyamra mennek nyavalygásaikkal és különféle problémáikkal. Nekem is van elég, mégsem traktálom nap, mint nap az ismerőseimet ezekkel, sem pedig azokat, akikkel az utcán futok össze.
Úgy hiszem, hogy utálatosak vagyunk, mi emberek és ezen nagyon nehezen tudunk változtatni. Vagy pedig egyáltalán nem is sikerül. De vajon miért van ez? Talán azért – és ez lehet, hogy most klisés lesz –, mert kezdünk belesüllyedni a saját mocskunkba? Lehet! De az is lehet, hogy csak senki mással nem törődve a magunk problémáit helyezzük a szemeink elé. Kicsit narcisztikusak vagyunk… Sőt, lehet, hogy én is az vagyok, de nem nagyon érdekel. Miért törődjek másokkal, ha ők sem törődnek velem. Vagy csak nem akarom, hogy törődjenek? Fene tudja. Egy biztos, mindenki elhúzhat a picsába, mert kezd elegem lenni az emberi szennyből, ami körülvesz és néha úgy érzem, hogy a fejem búbjáig ér. Be lehet venni a faszomat, de komolyan. Miért kéne nekem mindenki számára megfelelnem? Mi a francnak? Le van szarva a világ, le vannak szarva az emberek. Mindenki fürödjön csak a saját mocskában, ha az jól esik neki és ne rángasson bele másokat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése