...képtelen vagyok dolgokra. Annyira ingerültnek érzem magam, hogy el sem hiszem magamról, hogy ez én vagyok. Legszívesebben beverném valakinek az orrát, majd a szájjára ülnék és addig szarnék bele, amíg ki nem fordul a szeme (by Appolinaire)! De komolyan. Ilynekor kössön belém valaki tetlegesen az utcán, tuti kigyúrom a belét. Asszem már nagyon vágyom arra a boxzsákra...
Ma, ha nem hajt el a kis köcsög emós fasz, tuti agyoncsapom. Apu adott segge alá autót, beleterelte félrefésült-hajú öngyilkoshajlamú idióta haverjait és indultak kocsikázni... én, ha zsaru lennék, tuti köcsög lennék a sofőrökkel (ha tanár lennék, akkoris - szívesen tanítanék)! Ez a kis zsilettet szopogató pöcsfej úgy levágta a kanyart a rozoga fehér tragacsával, hogy ha 2 másodperccel korábban érkezem, biztosan beléhajtok. Nem nézett ám semerre, csak előrefele, mert ugyebár nem is láthat más irányba. Gőzölősvasalóval egyengetett frizurája ugyanis bányalóvá tette és ezért lát csak az orra irányába. Remélem összefutok még vele valahol, mert megjegyeztem az arcát... és óvakodjon, hogy éppen ne legyek alkoholos befolyásoltság alatt, mert a belét kitaposom annak a tetves kis gecinek, aztán megetetem a férgekkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése